A Bükk hegység lábánál található Miskolctapolca gyógyhatású forrásvizével és természetes meleg vizű barlangfürdőjével mind jobban kiérdemli a hazai és a külföldi vendégek elismerését. A látogatók az időjárástól függetlenül válogathatnak a termál-, tavi, illetve barlangfürdők között. A 31 Celsius-fokos víz kalcium, magnézium-hidrogénkarbonátos, nyomokban metabórsav, metakovasav, jód, bróm és radon tartalmú.
A fürdő előtermének szétnyitható üvegkupolája alatt kellemes környezet fogadja a belépőt; díszkúttal, márványszoborral, pálmafákkal, kényelmes ülőhelyekkel. 1936-ban fedezték fel a 150 m hosszú barlangot, amelyet 1941-ben nyitottak meg. A kupola 212 db cölöpre és az ezekre öntött vasbeton koszorúra épült. Az itteni víz szívműködési zavarok, érbetegségek, vérnyomás és vérkeringési zavarok gyógyítására alkalmas. A tavi fürdőt 1969-ben építették. Előtte volt egy régi favázas tavi fürdő, amelyet lebontva építették fel a mait. A barlangfürdőből sziklaalagút vezet a két kagyló alakú szabadtéri medencéhez. Az egyik medencén beton kagylóhéj képez tetőt. Itt 4-5 vastag vízsugár alatt lehet dögönyöztetni testünk izmait. A fürdő termálrészében két gyógymedence található, innen juthatunk a különleges élményt nyújtó természetes barlangfürdő 5 medencéjébe és a szauna parkba.
Tapolca már 13-14. században összekapcsolódott Miskolc és a szomszédos kisebb települések, egykori falvak történetével. A Miskolcot alapító nemzettségeknek itt volt a központja, itt alakította ki a temetkezési helyét is. A monostor meglétére 1219-ből utal az első adat. Tapolcát 1934-ben hivatalosan is üdülőhellyé nyilvánították.
Tapolcának a tavak körül gyönyrű, nyugalmat adó parkja van - mókusokkal, énekes madarakkal. A tájékozódást megkönnyíti, hogy a tavak környéki díszfákat és cserjéket feliratozott táblákkal látták el. A park része tulajdonképpen a csónakázó tó is. A tó és a barlangfürdő melletti részen nyáron-télen használható bobpálya működik.
Tapolca a természeti szépségekben bővelkedő Hejő patak völgyében, a Bükk hegység keleti részében helyezkedik el.
A tapolcai park központi eleme a csónakázó tó. Égerfákkal borított kis szigetek emelkedtek ki belőle, otthont nyújtva a tavon élő vízimadaraknak, vadkacsáknak, hattyúknak. A tavat egy 18 fokos forrás táplálta, ez a tó, illetőleg túlfolyása a Hejő patak "forrása".
A tapolcai sziklakápolna viszonyla újabb kori nevezetesség. Története Dr. Páter Szabó Pius erdélyi származású esperes nevéhez fűződik. Történt ugyanis, hogy Szabó Pius 1934 nyarán Miskolctapolcán járt, és barátja, Pataky Rudolf a Verebes tetőn megmutatta két tufába vájt barlangját, amelyet juhakolnak használtak. A vendéget lenyűgözte a barlang felől nyíló gyönyörű kilátás, ezért a nyaralók lelki életének szolgálatára egy barlangtemplom építését javasolta. Pataky Rudolf e célra 650 négyszögöl területet ajánlott fel. A templom terveit Menner László miskolci mérnök készítette, a szobrokat Máriahegyi János tervezte és ajándékozta a templomnak. Az oltárába a kassai vértanúk ereklyéje került. A háborúban a templom elpusztult, újjáépítése 1965-ben fejeződött be, majd 1995-ben felújították. Ekkor az építést kezdeményező Szabó Pius emlékére székelykaput állítottak.